Csapatunk

Moldován Szilvia

"Tény, hogy valamit elkezd­tünk. Életet? Berendezkedést? (...) Hát va­lamit, annyira valamit, hogy nem volt rá más szó: ugyanekkor nekünk ez a va­lami kézzelfoghatóan ott volt, oly módon, hogy már nem lehetett nem folytatni." (Ottlik Géza: Buda, részlet)

 

Minden gyereknek jár egy Roxfort (és tanárnak is, amúgy). A jó iskola varázslat, és képessé tesz a varázslatra. A legszomorúbb kép, amit el tudok képzelni, az az üres osztályterem, ahova többé nem érkeznek már diákok. Mert az olyan üres teremek, ahova nemsokára érkeznek diákok, egész más hangulatúak. Én minden tanévet úgy kezdek, hogy bemegyek az üres osztályterembe a névsorral, és kicsit üldögélek ott. Hálát adok azért, hogy a terem nemsokára megtelik diákokkal, kérdésekkel, meglepetésekkel, nevetéssel, néha szomorúsággal.

Ha a Híradóban iskolabezárásról hallok, az számomra a világvége rovatban szerepel. A legfontosabb társadalmi és személyes tragédiának tartom, ha valaki nem tanulhat, ha nem kaphatja meg a minőségi oktatást.  Mindenki jusson el olyan iskolába, ahol nem bezárul, hanem éppen hogy kitárul a világ. 

Mit jelent ez konkrétan? Az iskola egy találkozási hely és idő, elkülönülve a profán világ többi részétől, egy alkalom arra, hogy a diák a hagyományokkal, a tudományokkal, a műalkotásokkal, a társakkal folytatott párbeszédekben kérdéseket tegyen fel és rácsodálkozzon a világ csodáira: önmagára, kapcsolataira, az összefüggésekre. Tanárként ebben csak kísérő szerepet vállalok, a kérdések és a dialógus fontosságára terelve a figyelmet. Feladatom a lábjegyzetelés, a sziklagörgetés, a sztereotípia-felszámolás, és a katedra kérdésekkel való egyensúlyozása - mindkét oldalról.

A Katolikus Nevelés Kongregációja egyik kiadványának szavaival megfogalmazva:

"Az iskolának az a dolga, hogy a diákot értelmének gyakorlására késztesse, fejlesztve az értelemnek az összefüggések tisztázására és az igazság fölfedezésére irányuló képességét és kibontakoztatva a tapasztalásra, továbbá az átélt bizonyosságok megragadására irányuló érzéket. Az az iskola, amely nem valósítja meg ezt a feladatát s amely épp ellenkezőleg, előre gyártott gondolkodási elemeket kínál fel, épp ezáltal akadálya lesz annak, hogy diákjainak személyisége kifejlődjék." 

Miért a Kőrösi?

A Kőrösit olyan iskolának ismertem meg, ahol a kollégák preferálják a kritikai gondolkodást, a dialógust az előregyártott sémák helyett. A diákok pedig ebben a közegben lesznek kérdezők és a párbeszéd számukra már alapélmény és életforma. 

Én magam filozófia, magyar szakos vagyok eredendően, de erős kalandozásim voltak a teológia, és az esztétika területén is. Leginkább ezen tudományok határterületén szeretek mozogni. De a határt minden szempontból szeretem. Kedvenc könyvem az eddig leírt két fontos témához kapcsolódó címével is indokolja, hogy befejezésként itt álljon, így legyen, maradjon: Iskola a határon. Roxforti mozgó lépcsőkkel, melyek ki tudja, hol állnak meg, hol tesznek ki, és miért.