Berczelédi Zsolt
E-mail elérhetőség: igazgato@korosi.hu
A tanítás nem feladat, nem egyszerűen szakma, hanem hivatás.
Mindig is jellemző volt rám, hogy jobban szeretek adni, mint kapni és az is, hogy az alkotás öröme, az értékteremtő munka éltetett. A tanítás, a tudás átadása hatalmas kihívás. Megismerni és kiismerni a diákot, az embert, aki mögötte van, megérteni gondolkodásmódját, motivációit, felébreszteni benne a tudás iránti vágyat és átadni számára a legértékesebb kincset, a tudást. Akit a tudás iránti vágy, az új ismeretek megszerzése motivál, már a helyes útra lépett.
A tanítás során rengeteg pozitív élmény ér és sok visszacsatolást kapok, amiből építkezhetek. Amikor látom egy-egy diák sikeres szereplését az adott vizsgán, boldogulását az életben vagy csak az órán elkapok egy-egy pillanatot, amikor a diák szeme egy magyarázat után felcsillan és látom, hogy megértette, amit éppen sokadik módon próbálok elmagyarázni, örülök annak, hogy ez sikerélményt jelent a számára.
Vezetőként, meggyőződésem, hogy iskolánknak nem bajnokképző tanfolyamnak vagy versenyistállónak kell lennie, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem sokkal inkább az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó térnek, ahol egy reális világba történő kilépésre készítjük fel a gyermekeket, hogy aztán önálló lábra állva, felelősségteljes, a világra nyitott, gondolkodó, boldog és kiegyensúlyozott felnőtté válhassanak.
Nevelői, pedagógiai munkánk során törekszünk arra, hogy diákjainkat az életre, a „való világra” készítsük fel. Fontosnak tartjuk, hogy olyan értékrenddel és készségekkel ruházzuk fel őket, hogy az életük során képesek legyenek az esetleges kudarcélményeket kezelni és feldolgozni, a rájuk rakódott terheket emelt fővel cipelni. Fontos, hogy ezekre az élményekre a személyiségfejlődésük pozitív részeként tekinthessenek vissza.
Kiemelt hangsúlyt fektetünk diákjaink empátiás készségének fejlesztésére, célunk, hogy képesek legyenek rohanó világunkban is egymást nyitott, odafigyelő módon meghallgatni, és szükség szerint mások problémáira, szükségleteire nyitott, segítőkész módon reagálni.
Fontosnak tartjuk, hogy tisztességre, öntudatra, becsületre, kitartásra neveljük őket, hogy megtanítsuk nekik, hogy ebben az érdektől vezérelt világunkban hogyan lehet tisztességesen, érdektől mentesen, elvhű módon boldogulni. Olyan szakrális értékeket szeretnénk közvetíteni, amivel időtálló módon képesek lesznek az életbe kikerülve a jót a rossztól és annak árnyalataitól megkülönböztetni.
Miért a Kőrösi?
A Kőrösinek van egy számomra megfejthetetlen varázsa, misztikuma. A Kőrösi sokunk számára nemcsak kiindulási pont volt, hanem egy olyan hely, ahová mindig jó visszatérni. Én például ezt már harmadszor teszem. Először 1988-93 között diákként, aztán 2000-2003-ig tanárként, most pedig igazgatóként. Akárhányszor belépek az épületbe és végigmegyek a folyosókon, valami különleges érzés tölt el, valami olyan, mint amikor az ember hazatér.
Miért az IB?
Az ember, az emberi elme talán egyik legcsodálatosabb képessége, a kreativitás. Ennek a képességnek a kibontakozását leginkább az olyan oktatási rendszerek támogatják, amelyek az önálló, projekt személéletű tanulást preferálják és melyek a társadalom problémáira, összefüggéseire nyitottak, illetve amelyek képesek a megszerzett elméleti ismereteket az életben konvertálható, felhasználható tudássá alakítani. Meggyőződésem, hogy a világunkat, illetve társadalmunkat működtető alapértékek átadása mellet az IB képzése ezt a célt szolgálja.